TÉREY JÁNOS
"ŐS RENDETLENSÉGBŐL ÚJ RENDETLENSÉGBE…"
-TÉREY JÁNOS
A darabról
LEÍRÁS
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak színházi adaptációja nem klasszikus dramatizálás, hanem formabontó, audiovizuális hibrid: élő színházi jelenlétet, zenés performanszokat, filmszerű látványt (élőkamera + effekt) és installációs elemeket ötvöz — a játszók a regény illusztrátorai, akik élő jeleneteket festenek fel a térbe, a szöveg díszletté válik.
A darab szerkezete fragmentált, a jelenetek egymástól stilárisan eltérő epizódok: rock musical, nemzeti rap, klasszikus ária és groteszk kabaré váltakozik, tükrözve a szereplők válság állapotait. A narráció időmértékes, eposzi nyelven szólal meg, gyakran hírolvasók, riporterek formájában működő beszéd kórussal. A kórus dinamikus rendszer: a színészek szerepek és funkciók között lépnek ki-be.
A szöveg gazdag nyelvezete kortárs képi világgal és zenével ütközik. A nézők egyszerre tapasztalhatják meg a klasszikus eposzok súlyát és a 21. századi tévéhíradók, klipkultúra, performansz-esztétika vizualitását.
Térey János A legkisebb Jégkorszak című műve apokaliptikus utópia, verses regény, politikai pamflet és groteszk vízió egyben.
A színpad közepén egy dobogóval megemelt plexifal helyezkedik el, melyet intelligens fólia borít – ez egyszerre tud teljesen átlátszó lenni vagy vetítőfelületként működni; mögötte egy külön vászonra is vetítünk, így a két réteg – például egy egyhelyben sétáló szereplő mögött elhaladó táj (svenkszerű háttér), és az előtte megjelenő havazás-animáció – együtt alkotják a hóviharon átvágó alak képét, miközben a kép másik oldalán, egy álló telefonkeretben, a felesége videóhívásban jelentkezik be.
SZINOPSZIS
A Legkisebb Jégkorszak című eposz a nem is olyan távoli jövőben, 2026-ban játszódik az izlandi Eyjafjallajökull és a szicíliai Etna vulkánok kitörését követő Jégkorszakban. Európa befagy, éppen a rendszerváltás, a magyar szociáldemokrata-jobbközép kényszer-nagykoalíció idején, az ország megbénul.
A szélsőséges időjárás felerősíti a szélsőséges ideológiákat, a káoszt kihasználva szélsőjobboldali radikális terrorcsoport szerveződik Budapesten a Bajor Gizi Emlékházban, majd befoglalják a Nemzeti Színházat is. A gazdaság, a közbiztonság, és a természetes összkomfort szépen lassan leépül, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség fokozatosan növekszik.
A történet fókuszában a politikai és annak értelmiségi elitje áll, akik az apokaliptkus körülményekkel szemben tehetetlenek. A történet főhősei a svábhegyi elit tagjai, (ex)politikusok, (ex)miniszterek, (ex)étteremlánc tulajdonos, (ex)propagandisták, ünnepelt kurzus színésznő, műsorvezető, csupa “akadálymentesített életű” - ahogy Mátrai Ágoston, izlandi magyar konzul vélekedik.
Fényűző luxus: könnyű villásreggeli a Malomtó Vendéglőben, majd egy csobbanás a Lukácsban, elnöki lakomák a Sándor Palotában, kandalló melege a Normafa Síházban, selyemfényű Aston Martin siklik az M3-as bevezetőnél, egy lassan kipusztuló nemzet hátán, a háttérben szépen lassan minden megbénít a fagy. Görög istenek ők, csak Olümposz helyett a Svábhegyről nézik, amíg a pórnép a létéért küzd. A befagyott Duna jegén Rave bulikat tartanak, hogy kitombolják a nélkülözést,
A történet végén félkész a Svábhegyi Szanatóriumban megtartott elnöki bálon a fundamentalista csoport megöli a miniszterelnököt, utolsó útján a Farkasréti Temetőbe kísérjük, a szent Orbán téren kap először rohamot Győző, akinek a magyar történelem hősalakjai jelennek meg lázálmában.